Buszpályaudvar, Brisbane, Ausztrália, XXI. század. A népes utazóközönség monitorokról lesheti le az információkat.
Mígnem valami hiba csúszott a számításba (valószínűleg valaki kiresetelte a "rendszert"), és cikkíró barátaink kissé meglepődve figyeltek fel az ismerős kék képernyőre.
Meglepő és mulatságos, hogy a 21. században egy C64 szolgáltatja az információkat az utazóknak. Viszont érdekes, és tanulságos, hogy olcsó, kicsi, megbízható. Karbantartást nem igényel, ha elromlik, bármely bolhapiacon guberálhat egyet az egyszeri 1000mester. És tegyük hozzá, amíg valami működik, és a feladatát tökéletesen ellátja, addig minek hozzányúlni...
Egy szóval? Jópofa...
Itt nálunk meg az új Volánbuszos jegyautomatákra 2 naponta ki van tűzve a "Nem működik" sajtcetli. Ha éppen valami csoda folytán mégis üzemel, akkor meg vagy be sem veszi a pénzem, vagy pedig elnyeli örökre. Persze utána állhatok sorba a pénztárnál, mert jegyet nem ad. MÁVos jegyautomatákkal is rendszeresen így jártam. (Mostanában már nem vonatozom, úgyhogy nemtom jelenleg mi a helyzet. Bár a jó magyar hozzáállást ismerve, valószínűleg még mindig ugyanolyan szarok, mint régen)
Mondanom sem kell, a Qrvadrága automatába egy mezei 50.000 Ft-os pc+TFT moncsi van beleszerelve, szuperkirály & szuperstabil vindóz operációs rendszerrel. Persze mikor ezen látok egy kék képernyőt, érdekes, hogy nem bambulok bele elrévedezve, nyálcsorgatva, miközben a fejemben végigpörögnek gyermekkorom legszebb pillanatai...
Ehelyett gúnyos mosolyra húzódik a szám, a sok kidobott pénzre gondolok, majd adok egy 100-ast a buszsofőrnek, mert természetesen a pénztár megint nincs nyitva. :) És mindketten örülünk. Ő nyert 100 Ft-ot, én meg spóroltam kb 150-et.
Hiába, no, akármennyire szidjuk, a vindóz mégis közelebb hozza egymáshoz az embereket... :)
