Címkék

Címkefelhő

Ajánlott oldalak

C64-games.info
Itt online játszhatsz a kedvencekkel, nem kell letölteni semmit ... :)
Oszt gyün ami gyün blog
Szellemi maszturbációk made by Banyapeat&spanjai

Hotdog

C64 RuL3z

Egy vén fanatikus emlékei és 21.századi élményei. Játékinfók, könyvajánlók, tippek-trükkök, érdekességek. És persze minden a C64 születéséről, tündökléséről, tündökléséről és tündökléséről ...

Friss topikok

  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Nagyon meghalt az oldal. (2012.03.18. 07:59) In Memoriam 1541 #2
  • Zz_: Jaj, ezt én is megkönnyeztem. 36 vagyok, én '88ban kezdtem c64-el. Sokat jártam az Eötvös utcai Cs... (2011.02.24. 19:06) Régi idők karácsonya
  • sese: Nagyon szép írás. A megszemélyesítéstől meg igazán könnyfakasztó. Lassan mi is megyünk a szekrényb... (2010.09.02. 00:29) In Memoriam 1541
  • vili/c64user: Tetszik a dolog! Igaz ugyan, hogy csak egy logó, de akkor is, mennyivel másabb érzés lehet egy ily... (2009.09.05. 13:17) Végre itt a Commodore Netbook!
  • viktor134: vettem hálókártyát, de tv hiányában nem tudom kipróbálni. :D (2009.07.13. 10:05) Hackeljünk és netezzünk c64-el!

Régi idők karácsonya

2008.11.09. 20:48 | Dey | 6 komment

Címkék: nosztalgia

Kb egy hete vettem Vaterán egy Action Replay-t, persze egyből ki akartam próbálni. De sajna a 64-emben beszart a SID. Egy darab hang nem jött ki belőle. Sajnáltam mert évekkel ezelőtt beépítettük haverral egy pc-s házba, és elég macerás szétszedni, meg összerakni... Mindegy, van még 6-7 db, de azok csak úgy 'simán' :)

Nem is ez a lényeg. Napok óta össze van dugdosva a 64, és azóta folyamatosan nyomkodom :) A nagy nyomkodás közben mindig előbújik az a kellemes, de legbelül mégis szomorkás, szívszaggató érzés, ami felidézi bennem a rég letűnt gyermekkort. Lassan 30 leszek, de belül még mindig 15-nek érzem magam. Hiába telik az idő, az álmaim, vágyaim, és a céljaim mintha nem változnának. Talán élesebbek, és konkrétabbak lettek, de nagyon sok megvan még belőlük a 20 évvel ezelőttiekből is. (Lásd pl. akartam Action Replayt :) A nagy gyerek :)

Emlékszem a napra, mikor eldöntöttem (!), hogy márpedig én, ha nagy leszek, számítógépes játékokat akarok csinálni. 10 éves voltam, épp vártam jóanyámat a buszpályaudvaron. Jött haza a melóból, én pedig kigrasszáltam elé. Szép nyári délután volt, bámultam a szemben lévő lakótelepet, és az előző nap az 576-ban olvasott játékról agyaltam. Valami srácról és a békájáról szólt a game. Kalandjáték volt, mint a Maniac Mansion. Megvesztem az ilyenekért, bár soha egy szót sem értettem belőlük, mivel az angol nyelvtudásom az kb kimerült a love szóban.

És most a napokban, mikor ez átpörgött a fejemen, összeállt a kép. Volt még ott valami a háttérben. Inkább valaki. Akit, ha nem látok basicben programozni, meg a Shoot'em up construction kittel játékot csinálni, talán soha nem jut eszembe, hogy a számítógép a játékon kívül még mennyi mindenre jó.

De kezdem inkább az elején, úgy sokkal érdekesebb :)

'89 karácsonyán, mint mindig, vacsi után anyucival ketten átmentünk a hugáékhoz. (Kb 100 méterre laktak) Általában ott gyűlt össze a (nem túl népes) család. Gondolom ott több volt a hely. Imádtam átjárni, mert ott volt a két unokabátyám, akikkel lehetett 'oltódni' :), és ráadásul mindig Qrvajó ajándékokat kaptak. Volt egy rakat G.I.Joe, meg villanyvonat, és egy vagonnyi LEGO... :)

Ezen a bizonyos estén is már alig vártam, hogy elinduljunk. Mikor beléptünk, már láttam, hogy itt valami komoly dolog van. Mindenki izgatottan rohangált fel-alá. Mikor beléptem a szobába majd hanyattestem, amikor (asszem) keresztapám elviharzott mellettem a jól ismert (Talán Úry László által elkövetett) kék-színes csíkos C64 könyvvel és vadul ordibált:

"Keressük a kódszót!!" :)

Itt már levert a víz, beljebb kellett nyomulnom. Láss csodát: valami sokgombos izé, meg színes TV, drótok és a jól ismert kék képernyő fogadott. (És amiről még évekig álmodoztam: Action Replay 6) El nem tudtam képzelni mi is lehet ez, mígnem megsúgták, hogy ez bizony számítógép. Ejha. Mivel nem tudták a 'kódszót', és a villogó kurzor bámulása nem volt valami izgalmas, valahova elrongyoltam.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de végül meglelték a mágikus LOAD kódszót. :)

Innen jött a totál ámulat. Nem hiszem hogy sokan ismerik a Ninja testvérek nevű C64-es csodát. Vagy a Poszeidon kincsét. Ez a két játék volt meg, eredeti (!) borítóban. (A lemez még mindig megvan, az eredeti papírborítóval, igaz kicsit viharvert. Sokévvel ezelőtt mindig tőlük kértem játékokat, amiknek a nagy része végül nálam maradt. Mostmár örülök neki :))

Ez a bizonyos ninjás játék volt az első game, amit láttam. Hát valami döbbenetes nagy élmény volt. Lehetett ketten játszani, meg minden. :) Amúgy azzal a bizonyos Shoot'em up game makerrel készült. (Talán Outlaw game maker az igazi neve?)

Aztán a karácsony elmúlt. Ők egyre több lemezt kaptak, én pedig egyre több időt töltöttem ott :))) Biztos unták a fejem, mint ahogy nekem is néha nagyon fárasztó asszony 10 éves öccse. :P De soha nem piszkáltak, és általában engedtek játszani.

Itt jön be a képbe Attila nevű unokabratyóm, aki homlokegyenest más típus volt, mint az öccse, Tomi. Tomi volt a kis pukkancs, a rosszcsont, aki minden őrültségben azonnal benne van. :) Attila ezzel szemben a nyugodt, békés, megfontolt és korrekt csávó mintaképe volt a szememben. Ő többet hagyott játszani is :) Érdekes, hogy nem rakta be nekem a játékokat, hanem megmutatta, hogyan csinálhatom egyedül.

Emlékszem az első alkalomra. Nagy arccal közöltem, hogy én már láttam ám a suliban számítógépet, úgyhogy nyugodtan rámbízhatja a masinát. (Valami szakkörön a GOTO-val bohóckodtunk, persze PC-n :))) A legnagyobb nyugalommal megkérdezte, hogy akkor mondjam el, hogy lehet 'runolni' a betöltött játékot. Uhhh. Jó lecke volt, mivel azt se tudtam, miről beszél. Bámultam pár percig nagy megszégyenülten a billentyűzetet, majd kinyögtem, hogy beírom, hogy RUN. Blöfföltem, de bejött :) Azt mondta, az is jó, de egyszerűbb, ha megnyomom az F3-at. Emlékem szerint ez az első alkalom volt, ami rávezetett arra, hogy ne arcoskodjak, ha valamihez Qrvára nem értek.

Aztán elmutogatta, hogy F7, F5, F3, ha meguntam, akkor piros gomb. (Toolkit/fastload; Load"*",8,1; Run) Később rákérdeztem, hogy ha több játék van a lemezen, akkor azokat hogy töltöm be :)

A többi már történelem :) Rengeteget jártam át, néztem, ahogy a Tomi játszik, meg ahogy Attila lassan felfedezi a C64-ben rejlő varázserőt. Zenét írt, meg játékot csinált ama bizonyos játékkészítő progival. Tegnapelőtt meg is találtam "A megváltó /1991/" című alkotást, amivel rengeteg időt töltött(ünk:). Gyakorlatilag végignéztem a teljes 'fejlesztést' és meg kell mondanom, tök kínai volt az egész, de marhára tetszett, hogy összerakhatja magának az ember a játékot. Akkor már Attila volt számomra az igazi menő csávó, aki mindenhez ért, és mindig mindent tud. Ráadásul nem bunkózik még akkor se ha épp a háta közepére sem kíván :) Gondolom egy gyereknek mindig kell valaki, akire felnézhet, akire hasonlítani akar. Apám nem volt, de úgy tűnik tudatalatt mégis választottam egy 'példaképet' helyette.

Szóval ha nincs Attila, akkor lehet, hogy a játékokon kívül egy csomó jó dologról nem is tudnék. Megmutatta a másik oldalt, az alkotás élményét. Láttam, hogy lehet programozni, lehet zenét, meg játékokat írni. Vannak rajzprogramok és egyéb nyalánkságok.

És azon a bizonyos nyári délutánon, fél négykor elhatároztam, hogy én játékkészítő leszek. És amikor a suliban megkérdezték, hogy németet, vagy angolt akarok-e tanulni, kapásból rávágtam, hogy 'angolt, mert az a számítógép nyelve, és az unokatesóméknak van, és szeretnék én is érteni hozzá'. Akkor már 2 éve megvolt nekik a masina, nekem meg még zsebszámológépre se telt...

Egy év elteltével édesanyám megpendítette, hogy van a munkahelyén számítógép a raktárban, és megbeszélte, hogy ki lehetne bérelni, mert úgyse használják. Először hozott valami apple gépkönyvet, hogy nézzem át, hogy vágom-e mi ez, mert ilyen gép lesz. Nagy csalódás volt, mert még hírből sem hasonlított semmiféle C64-re. :) Végül lezsírozott egy igazi 64-et. Gyereknap előtt egy héttel meg is érkezett a masina, volt ám nagy öröm!

(Emlékszem mielőtt meglett a gép, hetekig tervezgettem papíron, hogy milyen játékot fogok csinálni. Akkoriban láttam a Prince of Persiát és levett a lábamról. Olyat akartam én is. :)

Összedugtuk és marhára nem tudtam használni. :) Ki a fene gondolta, hogy cartridge nélkül nem megy az F7,F5,F3. Totális sokk. Rémlett valami load, de ha beírtam nem történt semmi, csak megjelent a "Press play on tape"... :) Ráadásul másnapra beszart a jó kis Junoszt Tv is. (Így kell írni?)

Amint tudtam, áthúztam Attiláékhoz, és megkérdeztem, hogy ilyenkor mi van? Leírtuk, hogy load"$",8 meg ilyenek. Persze lejmoltam pár lemezt is, ha már ott vagyok :) Ja, meg joystickot. Hazamentem és a 64 nem töltött be egy játékot sem. :(

Nagy unalmamban a fent említett kék könyvből pötyögtem be a basic példaprogikat a gépbe. Mivel se tölteni, se menteni nem tudtam, volt hogy napokig nem kapcsoltam ki a gépet, nehogy eltűnjön belőle a progi. Viszont ez idő alatt legaláb a basic alapjai belemásztak az agyamba. :)

Egy egész nyarat drive nélkül töltöttem, míg rá nem jöttem a 9-es szám trükkjére...

Nálam valami mágikus okból kifolyólag 8 helyett 9-et kellett írni. Az első betöltött játék a Dizzy 3 volt :) Úristen, hogy azt mekkora élmény volt játszani! A saját számítógépen :)

Hamar meguntam, jött volna a következő, asszem a Maniac Mansion. Totál be voltam halva attól a játéktól. Igen ám, de töltésnél megállt az élet.

Tűz át megint, és Attila tudta a választ. A 9-es egységszám miatt az utántöltős játékok nem mennek. P*csába!

Egy pár év telt el így, közben nagyon szerettem volna én is 8-as drájvot. :) Időközben a Commodore Újságban rátaláltam egy drive-szám átállító progira. Szoftveresen 'átütötte' a számot, bármiről bármire. (nálam ugye 9-ről 8-ra) A gond csak az volt, hogy ha kikapcsoltam a gépet, vagy a lemezegységet, akkor megint elfelejtette... Mindegy, legalább működött...

Új világok nyíltak meg. Néhány játék még így sem ment, asszem a Maniac Mansion, és a Creatures sem. Pont az a kettő, amiért a legjobban odavoltam. Így szokott ez lenni. :(

Közben osztálytársamnál megláttam egy könyvet, ami az 1541-es drive felépítéséről szólt. Belelapoztam és megláttam benne valamit. Át lehet állítani az egységszámot hardveresen egy apró trükkel. Na neee. Egyből lázba jöttem, ellejmoltam az apjától a könyvet.

Otthon egyből szétkaptam a lemezegységet. Nemtom ki látott már nagy 1541-et. Kb 2-szer akkora mint a pici 1541/II, nem külön tápja van, hanem bele van építve. És természetesen nincs ám a hátulján az a két kis kapcsoló, amivel lehet egységszámot állítani. Viszont a belsejében van két ... nem is tudom minek hívjam. Vezeték? Fene tudja. Ha mindkettő ép, akkor 8 a szám. Ha az egyik meg van szakítva, akkor 9. Ha a másik akkor 10. Ha mindkettő át van vágva, akkor 11. Hát itt az egyik el volt vágva. Megvan a megoldás. Meg kell forrasztani.

Itt jött be megint az apahiány. :) Nincsenek szerszámok. Forrasztópákát meg nem mertem kérni, mert úgyse adnák kölcsön, stb... Gáztűzhely, felforrósított szög, meg innen-onnan lekapart cin. Gratulálok. Sufnituning megoldás, de működött.

Utána elvoltam, mint a befőtt. :) Akkor már demokat akartam írni :) Cov-okból, és más újságokból összevadászott információkból 'éltem' évekig. Lassan megismerkedtem az assemblyvel, mikor vettem a piacon egy Action Replay 7-et. (Piros műanyag doboza volt) Emlékszem eleinte még nem tudtam használni a monitorprogit, így frankón gépi kódban szarakodtam :))) Pötyögtettem befelé a hexa kódokat. Aztán rájöttem hogy is lehet egyszerűbben :) Most mit csináljak, egyszerűen nem volt információ. Mindenre saját magamtól kellett rájönnöm...

Tizenpárévesen azt sem tudtam, hogy léteznek klubok. Sokat segített volna. Talán lehetett volna nagy karrierem a C64 scene-n :)

A hatalmas karrier kimerült abban, hogy a '98-ban a fuCk-Ya #1-en indultam egy kemény 1k introval. Sajnos a felhozatal elég tré volt, asszem 5 db C64 demo volt. Ráadásul egy kategóriába zsúfolták mindet, esélyem se volt nyerni a 2 lemezes demok ellen :) Hehehe...

És hogy mi történt az elmúlt közel 20 évben? Attila kijárta a sulit, házat épített és elköltözött, jó ha évente egyszer látom. Tűzoltó lett, és életeket ment. Tomi megkomolyodott, itt lakik nem messze, de vele is csak ritkán futok össze.

Azóta több álmom is valóra vált. Most van egy pár C64-em, (meg Action Replay-em:), van egy imádnivaló menyasszonyom, aki még mindig megmosolyog, ha összerakom a 64-et. (De alapvetően elfogadta a "kütyümániám"... ) Van egy Amiga 1200-esem is, amivel ő szokott nyomulni :) Van saját laptopom és internethozzáférésem.

A 10 éves srác álmaiból mára félig valóság lett. Igaz, nem csinálok játékokat, de mégis számítógépközelben maradtam. A run-tól lassan eljutottam az assembly-ig, a C64-től a webfejlesztésig. Manapság a Shoot'em up const.kit helyett inkább a php-t meg az sql-t nyüstölöm, basic listák pötyögése helyett meg apache-ot konfigolok...

Mikor először összeraktam a 64-et, hogy kipróbáljam a mágikus cartridge-t, átjött a 10 éves sógorom is és egyből lecsapott a masinára. Nem raktam be neki játékot. Helyette megmutattam, hogyan tudja betölteni és elindítani amit szeretne... Végigmutattam neki az F7,F5,F3-at, meg a piros reset gombot... :)

Ha valamit nem tud, vagy nem ért, elmutogatom neki. Beszélgetek vele "komoly" férfias dolgokról és hagyom játszani. (A múltkor közölte, hogy olyan okos vagyok mint a Dexter :))) Aszittem besz*rok :))) És persze próbálok normálisan viselkedni vele, akkor is ha épp a hátam közepére sem kívánom... :)

Mindezek miatt nagyra becsül és imád. Én vagyok neki a menőcsávó, aki mindenre tudja a választ :)

Nem kellett semmi extra, csak egy C64 és egy 10 éves kissrác, hogy megmozgasson bennem valamit a régi idők vágyaiból. Most jöttem csak rá, hogy gyermekkorom álma valóra vált. Olyan emberré váltam, amilyen mindig is szerettem volna...

 

Attila lettem.

A bejegyzés trackback címe:

https://c64rulez.blog.hu/api/trackback/id/tr82758890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jabba 2008.11.09. 23:49:08

Koszi Dey, nagyon tetszett ez a bejegyzes! Ahogy olvastalak, nekem is eszembe jutott az a boldog, gondtalan gyermekkor, ami sajnos mar reg elmult. Milyen jo lenne vmi csoda folytan visszamenni a '80-as evekbe.
A 64-esemet nehany honapja kapcsoltam be utoljara, de szinte teljesen elfelejtettem, hogy kell hasznalni. Pedig korabban minden nap nyustoltem. Betoltottem nagy nehezen az egyik kedvenc jatekomat, a Myth-t, de nem tudtam fegyvert valtani! Korabban nem is kellett leiras, mindenre magunktol jottunk ra, most meg... 31 evesen mar oregnek erzem magam.

sikitomi 2008.11.10. 11:55:28

Könnyek szöktek a szemembe! (Kajakra, nem viccelek ;( ) Hiányzik a gyerekkorom. Sajna én mindig is csak basic-ben programoztam a c64-et, de annyi mindenre rájöttem teljesen saját erőből, hogy csak ihaj! Grafikusmódok váltása, zenélés, stb. És mindezt úgy, hogy senkit nem érdekelt az iskolában a programozás annyira mint engem, az összes, a kerületi könyvtárakban anno meglelhető c64-es irodalmat összeszedtem kiolvastam vagy 20x és sajna megmaradt a basic szint. Nem tudtam sehonnan szerezni semmilyen assemblert. Aztán jött az "Apóka Soft", akivel elég mély barátságom alakult ki. Laci bácsi! Isten nyugosztaljon békében! Fú... és most esik le... Te nem az én elteregóm vagy? Én is webdeveloper vagyok :D De ahogy egyre többet olvasok rólad, totálisan olyan a beállítottságod mint nekem... én is nagy gammaíró akartam lenni és itt kötöttem ki :D ja és én is írtam ám gammát! 8 lemez oldalas kalandjátékot: Stargate címmel :D hát igen... nagy benyomással volt rám anno a film :) Istenem... kár hogy minden odaveszett ;(

keszvagyok 2008.11.28. 21:15:53

zsír írás, emlékek, emlékek :)
köszi 4 érte!

zipi 2008.11.28. 22:29:44

csak az előttem szólókat tudom ismételni, habár én egy jó pár évvel fiatalabb vagyok, de hasonló emlékeim vannak nekem is c64. később pascal + assembly, magadtól rájönni a dolgokra, aztán egy régi p norton könyv :)

max 2008.12.01. 14:51:59

Nekem is tetszett az irasod! Most az ugrott most be, amikor hajnal 2-ig nyomtam a C64-en, azutan vérben forgo szemekkel lefekudtem, es az ejszakai csöndben a C64 hülése közben mindig roppant egy nagyot. Nem tudom miert, de azt a hangot nagyon szerettem.

Zz_ 2011.02.24. 19:06:48

Jaj, ezt én is megkönnyeztem. 36 vagyok, én '88ban kezdtem c64-el. Sokat jártam az Eötvös utcai Csokiba szombatonként. Géppel keltem és feküdtem :-). AC mk7 nekem is megvan. Z80at a suliban nyomtuk, otthon meg a 6510/6502 assembly.
Annyira átjött az érzés, a finom szomorú hangulat...