Tehát maga a játék (mint a mellékelt ábra is mutatja:) 1988-ban, az Origin szárnya alatt jött a világra. Az első meglepetés már itt érződik, ugyanis (emlékeim szerint) a játék a címképernyőig iszonyatos ideig tölt. Utána pedig abszolút semmit! (Így ahogy mondom!) Mindez csak azért meglepő, mert állítólag a játéktér 13.000 képernyőnyi, és persze nem akármilyen. Iszonyú nagy, változatos, különféle helyszínekkel, és eldugott főellenfelekkel. (Pl megtalálható északon egy bazinagy ork, és állítólag van valahol északnyugaton egy sárkány is.) Mindemellett, ha megnézek 10 játékot 1988-ból, biztos vagyok benne, hogy grafikában és hangban 9-et elver.
Na de lássunk végre némi konkrétumot is. A játék designere egy Chris Roberts nevű úriember, akinek neve a legendás Wing Commander sorozatot is fémjelzi. Chris barátunk egy suliba járt egy Martin Galway fedőnevű 'zeneszerzővel', aki gyorsan meg is írta neki a ToL 'főcím' zenéjét. Érdemes rá odafigyelni, mert a játékban több zenével nem fogunk találkozni.(Gondolom memóriagondok...Pedig biztos szupi lett volna az ingém mjúzik is...)
(Amúgy Martin Galway a felelős pl a Rambo 2 zenéjéért is. Mivel nem csak zenéket írt, hanem programozó is volt, összedobott valami algoritmust, ami 'menet közben' véletlenszerűen variálta a gitár hangját a szebb hangzásért. Szóval ilyen dolgai voltak a fószernek... Na ezt hívjuk errefelé tudásnak :)
Visszatérve a játékra, emlékszem tisztára odavoltam, meg vissza hogy mennyire szép. Most ahogy nézegetem a képeket, még mindig nem tudok rá rosszat mondani. Úristen mennyire utáltam azokat a tipikus karakteres megoldásokat: áll a manus, jobbra húzom a joyt, erre nem átmegy, csak elugrik jobbra úgy 16pixelnyit. Na ilyet itt nem fogunk látni.
(Már a címképernyő is meglepő, ahol egy véső szépen kifaragja a Times of Lore feliratot, majd lassan kitöltődik arannyal.)
A lehetőségekhez és a korhoz képest elég szép animációkat láthatunk, a játékbeli ellenfelek és szereplők szépen kidolgozottak. A titok nyitja, hogy minden emberke 2 sprite-ból áll, egy alacsony felbontású, de színes, és egy nagyfelbontású, ámde 2színű spriteból, amik egymásra vannak pakolva. Ezzel a kis trükkel elérték, hogy mindenki szép színes, és mégse veri ki az ember szemét a sok randa kockás pixel. (Emlékeim szerint Rick Dangerous barátunk is így volt megrajzolva.)
Emellett még jó néhány apróságot vehetünk észre, amik jelentősen javítják az esztétikai élményt. Rengeteg ilyen van, szerintem most a fele sem jut eszembe. Például a kocsmáros törölgeti a pultot, a padnál ülő emberke komótosan iszogatja a sörét, a tábortüzek lángolnak, és persze a hangok is okoznak némi meglepetést: az erdőben madárcsicsergés fogad, míg a tengerparton a hullámok zúgását hallhatjuk. (Persze ezek is animáltak, szépen csapdossák a partot.) Az életerőnket egy folyamatosan lángoló gyertya jelzi, ami lassan elfogy, ahogy ütlegelnek. (Tölteni a kocsmákban alvással, vagy gyógyitallal lehet)
Persze még tovább növeli az élményt, ahogy a szereplők viselkednek, élik a kis életüket. Pl. napközben mindenki mászkál, dolgozik, stb, majd este megtelnek a házak, és mindannyian haztérnek, és befekszenek az ágyukba. (Természetesen ahogy telik az idő úgy váltakoznak a nappalok és éjszakák, este pl. szépen besötétedik a játéktér.) Vagy pl. ha egy faluban megütünk bárkit, a helyiek eléggé rossz néven veszik és elkezdenek kergetni. (Megoldás, hogy egy kocsmában fizetni kell egy éjszakát, ekkor a játék ment egyet, majd reggelre elfelejtik az egészet.) Az eszetlen öldökléssel sajnos vigyázni kell, ugyanis könnyedén megölhetünk olyan szereplőket is, akikre később szükségünk lehet. Ilyenkor a load opció sem sokat segít, ugyanis egyetlen egy mentésünk van és persze hogy a mentés előtt már kinyírtuk azt a bizonyos személyt. Restart és kezdhetjük elölről. A 13 órányi küzdésünk pedig ugrott...
Én valahogy úgy érzem, hogy nagyon fel tudnak dobni egy játékot az ilyen apróságok. Az az érzése az embernek, hogy akárhányszor leül elé, mindig talál benne újat.
Persze a sok apróságnak ára is van, mert nem fogunk 100 féle ellenféllel találkozni, és a fegyverarzenál sem túl változatos. (Bár ha megtaláljuk a 'bumeráng' baltát, ami eldobás után visszatér, nem fogunk sokat válogatni :)
De ennyi áradozás után lássuk a negatívumokat is. Ami a legidegesítőbb, bár hamar hozzá lehet szokni, hogy választott hősünk naggggyon lassan indul el, mikor mozogni szeretnénk, utána viszont elkezd szaladni. Így ha hosszabb távon mozgunk, nem gond, ámde ha valami miatt folyton megállunk és elindulunk, akkor elunjuk az agyunkat. Valamint ha sok ellenfél van a képernyőn, a játék igencsak belassul.
A menü kezelése egész kellemes, space megnyomásával megjelenik alul egy nyíl, aminek a segítségével 'ráklikkelhetünk' az ikonokra. A tárgyak felvétele kissé túlbonyolított, mert 3-4 kattintás és space nyomogatás szükséges, hogy bármit, ami a földön van, magunkévá tehessünk. Ez főképp kint a pusztában rossz, ahol folyamatosan jönnek az ellenfelek, és persze minden másodiknál van valami cucc, ami jól jön. (Gyógyital, pénz, stb)
Még egy dolog, ami eléggé el tudja venni az ember kedvét, az a mentés. A játék ugyanis egy full lemezoldal, és a mentés már természetesen pont nem fér rá. Elvileg, megoldható, hogy egy másik, üres lemezt teszünk a meghajtóba, ugyanis játék közben nincs töltés, tehát nyugodtan kicserélhetjük a lemezt. Mondjuk én ezt nem próbáltam, ugyanis 1541-es diskdrive helyett egy 1571-essel rendelkezem. Ennek jó tulajdonsága, hogy két író-olvasó fejjel rendelkezik, vagyis lehet vele lemezt formázni dupla kapacitásúra, amit nem kell forgatni, mert egyszerre, egybefüggően látja mindkét lemezoldalt. Így hát csináltam neki egy 'dupla' lemezt, amire felmásoltam a játékot, és bőven ráfér a mentés is. Elképzelhető, hogy keringenek más verziók is a világban, ahol nem jelentkezik ez a probléma, bár én eddig csak ilyet láttam.
Összegzésként mindenféleképpen nagyon pozitív véleményt tudok csak mondani, egy élmény a játék. Aki szereti az ilyen mászkálós ölős, beszélgetős játékokat, az biztos sok órát eltölt majd vele. (Természetesen vannak eldugott, nehezen megtalálható részek is, amikhez össze-vissza kell mászkálni, amíg szinte teljesen eltévedünk. Pl. én így vagyok a kezdő várostól északra található ork táborral, amit általában 15-20 percnyi erdőben bolyongás után tudok csak meglelni...)
Tehát rengeteg mászkálás, és beszélgetés a játék, de nem lehet megunni. Ja és persze kockáspapír és toll mindenképp szükséges :)) Egyrészt a rengeteg infó, másrészt a hatalmas játéktér feltérképezése miatt :)
Aki még nem látta annak kötelező darab, aki látta, annak meg azért...
Én valahogy úgy érzem, hogy nagyon fel tudnak dobni egy játékot az ilyen apróságok. Az az érzése az embernek, hogy akárhányszor leül elé, mindig talál benne újat.
Persze a sok apróságnak ára is van, mert nem fogunk 100 féle ellenféllel találkozni, és a fegyverarzenál sem túl változatos. (Bár ha megtaláljuk a 'bumeráng' baltát, ami eldobás után visszatér, nem fogunk sokat válogatni :)
De ennyi áradozás után lássuk a negatívumokat is. Ami a legidegesítőbb, bár hamar hozzá lehet szokni, hogy választott hősünk naggggyon lassan indul el, mikor mozogni szeretnénk, utána viszont elkezd szaladni. Így ha hosszabb távon mozgunk, nem gond, ámde ha valami miatt folyton megállunk és elindulunk, akkor elunjuk az agyunkat. Valamint ha sok ellenfél van a képernyőn, a játék igencsak belassul.
A menü kezelése egész kellemes, space megnyomásával megjelenik alul egy nyíl, aminek a segítségével 'ráklikkelhetünk' az ikonokra. A tárgyak felvétele kissé túlbonyolított, mert 3-4 kattintás és space nyomogatás szükséges, hogy bármit, ami a földön van, magunkévá tehessünk. Ez főképp kint a pusztában rossz, ahol folyamatosan jönnek az ellenfelek, és persze minden másodiknál van valami cucc, ami jól jön. (Gyógyital, pénz, stb)
Még egy dolog, ami eléggé el tudja venni az ember kedvét, az a mentés. A játék ugyanis egy full lemezoldal, és a mentés már természetesen pont nem fér rá. Elvileg, megoldható, hogy egy másik, üres lemezt teszünk a meghajtóba, ugyanis játék közben nincs töltés, tehát nyugodtan kicserélhetjük a lemezt. Mondjuk én ezt nem próbáltam, ugyanis 1541-es diskdrive helyett egy 1571-essel rendelkezem. Ennek jó tulajdonsága, hogy két író-olvasó fejjel rendelkezik, vagyis lehet vele lemezt formázni dupla kapacitásúra, amit nem kell forgatni, mert egyszerre, egybefüggően látja mindkét lemezoldalt. Így hát csináltam neki egy 'dupla' lemezt, amire felmásoltam a játékot, és bőven ráfér a mentés is. Elképzelhető, hogy keringenek más verziók is a világban, ahol nem jelentkezik ez a probléma, bár én eddig csak ilyet láttam.
Összegzésként mindenféleképpen nagyon pozitív véleményt tudok csak mondani, egy élmény a játék. Aki szereti az ilyen mászkálós ölős, beszélgetős játékokat, az biztos sok órát eltölt majd vele. (Természetesen vannak eldugott, nehezen megtalálható részek is, amikhez össze-vissza kell mászkálni, amíg szinte teljesen eltévedünk. Pl. én így vagyok a kezdő várostól északra található ork táborral, amit általában 15-20 percnyi erdőben bolyongás után tudok csak meglelni...)
Tehát rengeteg mászkálás, és beszélgetés a játék, de nem lehet megunni. Ja és persze kockáspapír és toll mindenképp szükséges :)) Egyrészt a rengeteg infó, másrészt a hatalmas játéktér feltérképezése miatt :)
Aki még nem látta annak kötelező darab, aki látta, annak meg azért...
Sajnos csak NES-es videót találtam, ami nem teljesen ugyanaz, mint a 64-es változat (szerintem sokkal gagyibb, pl 64-en ha bemész egy házba, nem tűnik el a kinti világ, stb, stb), de azért a lényeg látszik.
UPDATE: Ráakadtam a PC-s verzióra is, ami innen vagy innen letölthető. (200Kb) Még nem próbáltam ki, de mivel DOS-os játék, nagy valószínűséggel kell hozzá DosBox is, hogy elinduljon. (C64 verzióhoz nem írok linket, azt bárhonnan le lehet tölteni :P)
És itt egy térkép is: :)))
www.geocities.com/psenzee/images/world.gif
(Érdekes, így elég kicsinek tűnik)
