Címkék

Címkefelhő

Ajánlott oldalak

C64-games.info
Itt online játszhatsz a kedvencekkel, nem kell letölteni semmit ... :)
Oszt gyün ami gyün blog
Szellemi maszturbációk made by Banyapeat&spanjai

Hotdog

C64 RuL3z

Egy vén fanatikus emlékei és 21.századi élményei. Játékinfók, könyvajánlók, tippek-trükkök, érdekességek. És persze minden a C64 születéséről, tündökléséről, tündökléséről és tündökléséről ...

Friss topikok

  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Nagyon meghalt az oldal. (2012.03.18. 07:59) In Memoriam 1541 #2
  • Zz_: Jaj, ezt én is megkönnyeztem. 36 vagyok, én '88ban kezdtem c64-el. Sokat jártam az Eötvös utcai Cs... (2011.02.24. 19:06) Régi idők karácsonya
  • sese: Nagyon szép írás. A megszemélyesítéstől meg igazán könnyfakasztó. Lassan mi is megyünk a szekrényb... (2010.09.02. 00:29) In Memoriam 1541
  • vili/c64user: Tetszik a dolog! Igaz ugyan, hogy csak egy logó, de akkor is, mennyivel másabb érzés lehet egy ily... (2009.09.05. 13:17) Végre itt a Commodore Netbook!
  • viktor134: vettem hálókártyát, de tv hiányában nem tudom kipróbálni. :D (2009.07.13. 10:05) Hackeljünk és netezzünk c64-el!

In Memoriam 1541

2010.06.25. 01:41 | Dey | 13 komment

Címkék: újdonság hardware hdd 1541

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy floppy drive... Nem szokványos drive volt ő, még ha ez elsőre nem is látszott rajta. Érezte ő különcségét, és cseppet sem élvezte a világ fürkésző, kíváncsi szemeit. Kicsit szomorú is volt, mert sehogy sem tudta túltenni magát azon a traumán, hogy a születési időpontja alapján nevezték el. Mivel délután háromnegyed négy előtt nem sokkal gördült le a futószalagról, fantáziátlan szülei nem áttallották a 15:41 nevet adni neki. Ahogy cseperedett, sokat csúfolták a neve és zömök kinézete miatt. Lassan már a kettőspontot sem mondta ki senki, maradt egyszerűen csak "ezerötnegyvenegy"... Ó, bár hívták volna "háromnegyed"-nek! Abban legalább van betű! Még a korcs féltestvérének, a C64-nek is volt legalább egy betű a nevében! Hát mivel több ő nála? Neki is van 6502-es procija, 16kb RAM-ja, és ugyanúgy saját ROMba égetett oprendszere is! Járna neki is az az egy betű...

Persze azokat a csúnya, lomha, LOAD ERROR-os Datasett-eket (csupa betű!!), mindenki magnónak becézte. Folyamatosan csavarhúzóval simogatták őket az emberek, kaptak sok Turbót, fejbeállító progit, és némelyekbe még sípoló speakert is építtetett a gazdi. És mivel sokkal több gombjuk is volt, nem csoda, hogy jóval feljebb is hordták az orrukat és hősünket kirekesztették...

Gyermekkora teljes magányban és megaláztatásban telt, mígnem elérte a felnőttkort. Ki tudja miért, az emberek lassan megszerették. Imádták masszív férfias formáját, benyomható szögletes felső ajkát, sűrűn pislákoló olvasó LEDjét... Furcsa volt, hogy a géppuskaropogásra emlékeztető fejrángatós hangján is csak jót mosolyogtak már. Nem kellett már szégyenlősen elbújnia, míg kereste a 0. tracket. (Pedig mennyit csúfolták hajdanán a drive-oviban emiatt...)

Úgy érezte, most aztán eljött az ő ideje! Most megmutathatja a világnak, mennyit is ér valójában! Ó mit is értek a magnók a csavarhúzójukkal? Őrá kávét és bablevest tettek! Boldogan melengette a kedves gazdák eledelét beépített tápegységének hőjével.... Mit értek a gyorstöltők az ő fénysebességéhez képest! És mivel az emberek megunták a sípoló, lassú kütyüket, szívesen hallgatták esténként kattogását, ahogy ritmikusan váltogatta a sávokat. Néhanapján megviccelte őket, és nem adta ki a lemezeket. Élvezte, ahogy konyhakéssel próbálják kivadászni belőle a beragadt floppykat. (Méghogy csavarhúzó! Ezt lessétek nagyokosok! ) Ha nem volt kedve dolgozni, vagy nem bántak vele elég kedvesen, egyszerűen bekrepált. Azt hitte, csak ő létezik, nem adott lehetőséget arra, hogy több drive-al is összekössék. Az egységszám váltáshoz "belső drótozásra" volt szükség. Úgy gondolta, így megőrizheti függetlenségét. Ám nagyképűsége lassan a vesztébe sodorta...

Az emberek gonosz terveket szőttek. Lassan körvonalazódott a gondolat bennük: "Jó, jó, de azért lehetne jobb, szófogadóbb is"...

Szerencsétlen 1541 szinte egyik napról a másikra kegyvesztetté vált. Megdöbbenve látta az új jövevényt, aki már a kinézetével elnyerte a gazdák kegyeit. Irtózatos kocka formáját látva 1541-ünk megrettent. Micsoda szögletek! Sehol egy görbület! Ez aztán az igazi férfi! Külső tápegységet húzott maga után, és hátsó fertályából egységszám választó dip kapcsolók ágaskodtak, azzel is bizonyítván, hogy ő bezzeg mekkora űbermájer csapatjátékos. Hófehér teste szinte világított a szürke kis 1541 mellett. Kackiás bajuszát kihívóan oldalra billentve viselte, és ezzel végleg megalázta a küszöbszájú 1541-et.

Az egyetlen vigasz hősünk számára az a kis felirat volt, ami az új jövevényen díszelgett: 1541-II... Háhá! Ő csak a második! Örökös vesztes lesz belőle! Én vagyok az első 1541! Nevem örökre fennmarad az utókor számára! Az emberek soha nem felejtenek el!

Ám tévedett. A "második" hamar kirekesztette őt az emberek tudatából. Évek múltán már sokan nem is emlékeztek, volt-e egyáltalán elődje. Már mindenki "ezerötnegyvenegynek" meg "drájv"-nak hívta 1541-II-t. Azon kevesek akik megmaradtak az eredeti 1541 vérvonalból, igaz szegényebb sorsúak voltak, de nem tágítottak, büszkeségből kitartóan állták a sarat.

Ahogy telt múlt az idő, egyre több finomsággal árasztották el a két "fivért". Rengeteg barátjuk lett, mind szoftver, mind hardver szinten. Action Replay tesó például 25szörös gyorstöltővel lepte meg őket egyszer, Maverick pedig egy csecse lemezmásolóval.

Ám semmi sem tarthat örökké. Idegenek jelentek meg a színen. Lassan jöttek, észrevétlenül lopakodtak be közéjük. Kezdetben még hasonlítottak egymásra. Szinte láthatatlanok voltak. Ugyanazokat a lemezeket ették, amiket ők...

Először csak dupla, majd négyszeres, és aztán már követhetetlen tempóban gyorsuló sűrűséggel. Egyre több adat, egyre nagyobb gyorsaság! Szerencsétlen 1541-ek, és 1541-II-k lekerültek az asztal alá a Datasett-ek mellé. Hármasban, tehetetlenül nézték végig ahogy szeretett mágneses adathordozóik egyre fogynak. Egyre kevesebb lett a lemez, kazetta, míg végül egy napon teljesen megszűntek létezni...

Hivalkodó ruházatú, új harcosok jelentek meg, CD-ROM-nak nevezték magukat. Piha, csupa betű, pláne NAGYBETŰ! Ki hallott már ilyet! Ez még Datasett-et is felháborította. Fényes, futurisztikus korongokat faltak, egyiket a másik után.

Ám ahogy jöttek, el is tűntek, megjelentek a CD-RW-k, majd nagyhirtelen DVD-ROM-ok, mígnem leváltották őket a Blu-Ray olvasók. Mindeközben már parányi flashmemóriák hada ostromolta az optikai meghajtókat. Memóriakártyák és pendrive-ok voltak az új trónbitorlók...

A három elfeledett ekkor már nem követte a háborút. Egy szekrény alján, beporosodva, megtörve, rég letűnt korok másolásvédelmi eljárásairól társalogtak, és unaloműzőként versenyeztek, vajon ki tudja fejből elmondani a Last Ninja, vagy a Commando bitjeit.

Ám egy nap nagyon furcsa dolog történt. Erős fény vakította el mindannyiukat. Megjelent egy emberi kéz, és ledobálta róluk a ruhákat. Kivette, megcirógatta, leporolta őket.

Mire észbe kaptak ott ültek egy asztalon, a régi cimborákkal, a kazettákkal és a lemezekkel együtt. De milyen furcsák is voltak! A kazetták sápadtan, a lemezek gyűrötten méregették őket. Látszott, hogy senki sem érti mi is történik...

1541 meglátta egykori legjobb közös barátjukat, Test Drive 2-t. Félénken biccentett felé, hátha még ő is emlékszik. Amaz egy megfáradt, öreges mosollyal üdvözölte a régi ismerősöket. A szemében viszont még mindig ott lobogott az a gőgös tűz, amiről jól tudták, hogy csakis a megsárgult kazettás magnónak szólhat.

Ám Datasett nem törődött velük, kedélyesen nézegette kedvenc egyfile-os kazettáinak megkopott feliratait. Látszott rajta, hogy ő a legidősebb. Nem izgult, nem sietett. Csak nézelődött, gombjai alatt hamiskásan somolygott, és fürdött az áldott napfényben...

Egyszercsak egy mély hang szólalt meg: "Próbáljuk először ezzel az öreggel!"

1541 jót kuncogott. Na, a vén trottyos magnó jól megkapta! Hogy meglepődött, amikor egy másodperc múlva megérezte a 220V-os váltóáram bizsergő érzését a hátsójában! Akkor döbbent csak rá, hogy ez bizony neki szólt. Végignézett társain, és a keserűség hirtelen összeszorította az áramköreit. Hová lett 1542-II vakító fehérsége? Csak egy megsárgult, poros, koszos műanyagdobozzá lett az évek alatt. A vén magnó sohasem volt valami nagy szépség, rajta szinte meg sem látszott az idő.

Idő? Mennyi idő telhetett el? Egy év? Kettő? Úristen! Milyen állapotban lehetnek az ő kondenzátorai? Biztos koszos az olvasófeje is! Csak észre ne vegyék! Örült, hogy nem látja magát kívülről, biztos ő sem lehet egy vizuális orgazmus... Szégyenében elsüllyedt volna, ha tud.

Ekkor valaki ügyetlenül megérintette poros felső ajkát, és megnyomta. Apró, puha gyerekkéz volt. Igen! Most! Lemezt ide!!!

De nem. Ez nem a megszokott érintés... Szemügyre vette az apró embert és rémülten látta, hogy ő nem a gazda! Eladták volna valakinek? Mi történhetett? Jéggé dermedve figyelte a gyermeket, ahogy durván játszadozik vele, miközben nevetgél. Ijedten tekintett körül. Hol van most? Mi történik? Hiretelen egy hang szólt: "Óvatosan fiam, az már nem mai darab. El ne törd nekem!"

Olyan furcsa volt a látvány. Mintha ismerné a másik embert... Jé, egy lemez van a kezében! Ismerős a mozdulat. Ismerős ez a simogatás, ahogy hozzáér. Ez a gazda! Igen! Ő az! De miért ilyen furcsa. Hasonlít rá, de mégis más... Jobban szemügyre véve a kisembert, ő is hasonlított rá. De a gazda most nagyobb. Mélyebb a hangja, kérgesebb a keze... Beporosodott, megsárgult ő is? Öreg lett, és nyikorgós? Milyen szomorú...

De sebaj, ugyanazzal a szeretetteljes nézéssel méregeti, hátmégiscsak jó helyen van. Most már örökké együtt maradnak!

"Na dugjuk össze, és másoljuk fel!"- szólt a gazda, és már be is dugta a DIN dugót az izgalomtól remegő 1541-be. Végre, öreg haver, C64... Ezer éve nem találkoztunk...

Óvatosan hátrapillantott, hátha megláthatja régi jó barátját. Meg is látta, kissé távolabb az asztalon. Ó bohókás ember! Hát nem veszi észre, hogy rövid lesz a kábel? Biztos ő is nagyon izgul, gondolta vidáman.

De nem! Mi ez a fertelmes kocka? Ó vele kezdődött minden. Először csak a 360Kb-os floppyk, majd az 1,2Mb-osak! Legyen átkozott a nevük örökre! Elvettek mindent! Miért abba a gonosz dögbe dugja a másik végét?

Mindeközben a ronda, gonoszsággal átitatott masina felzümmögött. Sem életre kelésekor, sem azután nem vett tudomást sem róluk, sem a világról, látszott rajta, hogy lélektelenül, zombiként falja, zúzza, mozgatja súlyos gigabájtjait. Számára nem létezik külvilgág, élet, és érzések...

Nem jutott tovább a gondolkodásban, mert akkor valami történt! Villámcsapásként súlytott le 1541-re a rég nem érzett parancs: LOAD"$",8

Abban a pillanatban, a beégetett ösztöneinek engedve, szinte önkívületben, automatikusan mozdította a poros léptetőmotort. Kicsit karcosan, kicsit remegve beállt a 18-as sávra, és végigsimította a lemezt. És megint csak a csalódás... Hol a jel? Miért ilyen gyenge? Ez nem lehet igaz! Nem maradhat szégyenben pont most! Szükség van rá! Majd ő megmutatja! Némi próbálkozás után végre sikerült eleget tennie a feladatának, és büszkén küldte vissza a tartalomjegyzéket a C64-nek.

Várjunk csak? A C64 még a helyén, üvegesen bámuló power leddel. Ez nem lehet igaz! A lélekölő masinával kell kommunikálnia? Ekkora szégyent! Félve pillantott oldalra, hátha a többiek nem vették észre, ahogy őt éppen megerőszakolják. Legnagyobb meglepetésére 1542-II és Datasett hatalmas szemekkel, szinte megbabonázva bámulták őt. Látszott rajtuk, remegnek némi mágneses jelért.

Elszégyellte magát. Végülis erre várt már hosszú idő óta. Nem mindegy ki van a kábel másik végén? Ő a feladatát ígyis-úgyis boldogan végzi. Aki nem halad a korral, meghal... Rajta hát!

Néhány tucat lemez után végre megpihenhetett. Megdolgoztatták rendesen, teljes lemezeket olvastattak be vele, ami az évek alatt megfakult mágneses jel miatt szép kihívás volt. Érezte, hogy megöregedett, nem bírja úgy a tempót, mint régen. Iszonyú hőt árasztott, motorja néha meg-megremegett, de valahogy mégis boldog volt! Rettentően boldog!

De miért nem játszanak? Folyton csak olvasni, olvasni? Régebben pihenhetett is. Úgy tűnik most megint szünet van. Ám előkerült még egy varázslatos dolog. Kicsi volt, kék, Kingston felirattal. Ó, ámult 1541. Még a neve is királyi. Vén motoros volt, egyből látta rajta az árulkodó jeleket. Csak adattároló eszköz lehet.

Kingston bamba tekintettel eltűnt a gonosz doboz oldalában, majd hamarosan a C64-be dugott cartridge-ben landolt.

"1541 Ultimate" - betűzte 1541 megfáradt szemeivel.

1541???? Ő is?? Hát itt már mindenki 1541?

Ám abban a pillanatban elkapta C64 zöld szemének szomorkás kacsintását. Az öreg cimborák összevillanó tekintete volt ez, mikor tudják, hogy soha többé nem találkoznak...

1541 processzorában összeállt a kép. Hát persze! Gyengülő mágnesesség! Porosodó motorok! Ki-kidurranó kondenzátorok! Leselejteznek minket! Mentik az adatokat! Ez az utolsó utunk lesz a szeméttelep előtt!

A jó öreg C64 persze megint túléli. Hiába, ő jó helyre született. Nemesi származása lehetővé tette, hogy mindig csak dirigáljon. Ráadásként nem örökölt mechanikus alkatrészeket, amik tönkremehetnek, elkophatnak. Tele volt grafikus, meg hangcsipekkel, memóriával. És ugye a billentyűzet. Ó, az a rengeteg gomb! Ha a magnók kivételesek voltak a pár gombjuk miatt, akkor a C64 valóságos király volt. Ennek ellenére mégsem feledkezett meg soha az alattvalóiról. Nem hajtotta őket halálra. Igazságos uralkodó volt. Ha valamelyikük elfáradt, mindig gondoskodott egy baráti LOAD ERROR-ról.

1541 elgondolkodott, hiszen ezt is biztos a 64 intézte így. Nem hagyott cserben senkit soha. De ezzel most mi lehetett a szándéka az öreg bölcsnek? Hmmm, 1541 Ultimate? Milyen hangzatos név! Hallott ő is már valamiféle winchesterről, de abba a jó öreg biztos nem ment volna bele. Hiába volt vén és kopott, azért voltak még befolyásos ismerősei. Ő intézte így! A nevünk, a vérvonal tovább él! A lelkünk abba a kis dobozba zárva örökre fenn marad!

1541 fáradhatatlanul rótta a sávokat, szektorokat. Nem törődött a hővel, a porral, megmerevedett mechanikájával. Néha-néha még egy "géppuskaropogást" is eleresztett, amin a többiek jót derültek. Egyre fáradtabban, de boldogan olvasta a letűnt idők szép emlékeit. Az olvashatatlan részeket emlékezetből pótolta, hiszen ki ismerte volna nála jobban ezeke a lemezeket?

Talán csak 1541-II. Az a bizonyos vetélytárs. Az évek alatt a szekrény aljában végül mégis jó barátokká lettek. De mi lesz velük, ha végeznek a lemezekkel? Szeméttelepre mennek mindketten. Lehet, jobb is volna, egyre nehezebben bírja ezt a hajtást... 1541-II még mindig csak feszengve várta mikor kerül sorra. Megérdemelne már ő is egy kis boldogságot...

1541 büszkén akart meghalni. Úgy érezte nem lenne méltó, ha testvére nem osztozhatna ebben az örömben. Furcsa. Most gondolt rá először testvéreként... Végül is az a kicsi 1541-U is rokon. Egy vérből valók vagyunk...

Végigtekintett a C64-en, és új társán, az ördögi dobozon, míg szeme végül megállt a még mindig tiszteletet parancsoló kinézetű 1541-II-n. Abbahagyta az olvasást, kihívóan megvillogtatta ledjét, és azt mondta: "A mi időnk lejárt. Aki nem tud haladni a korral, az meghal. Ne feledd fiam, a hardver elromolhat, de a szoftverünk örökké fennmarad."

Majd egy halk pukkanást követően, égett bakelitszagú füstpamacsokat pöfékelve örökre kialudt a power ledje...

A gazda komótosan felállt, arrébb hessegette a gyereket, majd munkába állította 1542-II-t, aki előtte még nagyképűen odavetette Datasett-nek:

"Ne vigyorogj öreg, mert hamarosan Te jössz! Találkozunk a végtelen mágneses mezőkön, ahol soha nincs olvasási hiba..."

A vén Datasett végignézte, ahogy a másik hetykén villogva rója a sávokat, majd a gombjai alatt morogva, inkább csak úgy magának megjegyezte:

"Ejj, fiam, ha tudnád, hogy vagy egy hét lesz, mire összebütykölik a mechanikámat, a vég nélküli fejbeállításról már nem is beszélve..."

A bejegyzés trackback címe:

http://c64rulez.blog.hu/api/trackback/id/tr542108212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

blacklord 2010.06.25. 22:57:24

Nagyon, nagyon köszönöm ezt, pedig én kazettát és 1541-I-est csak másoknál láttam. Nekem már kapásból az áramvonalas C64-em és a hozzá való 1541-II-esem volt. Nem jellemző rám, de ez megható volt!

karit 2010.06.25. 23:45:19

Megríkattál...
Nagyon szép volt. Köszönöm.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2010.06.25. 23:51:52

Apám, a Kis herceg és A kis karácsonyfa meséje egyetlen löketben... :-)) Valld be, hogy néha még odamész a szekrényhez, és megsimogatod a régi kedvencet, szólsz is hozzá pár vigasztaló szót, mint az öreg kutyához. :-)))

Hanem a képen látható böhönce, az alsó drive valami kamupéldány, vagy buherált darab. Vagy csak nem láttam ilyet. Eredetileg ugyanis egy nem igazán kézreálló, lefelé húzandó redőnyszerűséggel kellett a lemezt bezárni. És szerintem - ezért most hadd ne vegyem elő az én masinámat - nem volt két LED rajta, csak a hozzáférésjelző piros. De ebben lehet, hogy már elkoptak az emlékeim.

Nekem olyan 1541-esem van, amelyből már kiiktatták a kopogó fejnullázást, csak simán kihúzta a fejet a szélére. Lemezformázásnál óriási különbség volt, nem ébredtek fel rá a szomszédok.

Arra emlékeztek, amikor a Flight Simulator 2 (igen, MS) másolás védelme abból állt, hogy a 3. sáv végig 21-es read errorra volt formázva? Az ilyesmi mindig kreativitása ösztönzi a világot, így tehát előbb megjelentek azok a programok, amelyek a hibákat is le tudják másolni, később pedig azok a programok, amelyek tetszőleges helyre tetszőleges szektorhibákat tudtak elhelyezni, a júzer óhaja szerint. Nemhiába mondják, hogy a "hadi" technika viszi előre az ipart. :-)

És az Achilles-sarok! A BAM (alias FAT) szektorában, a 18-00-ban a 2-es byte-ba ha valaki véletlenül mást írt, mint az ott levő $41, akkor a lemezének vége, csak formázással lehetett a lemezt ismét használhatóvá tenni. Van valaki, aki legalább próbát nem tett vele? Mekkora fenyegetés volt! Aztán később már én is írtam egy marha rövid kis programot, ami simán visszaállítja azt a byte-ot, és kész. Más is csinált ilyet, gondolom, egy komplex lemezbuherátor programban még láttam is ilyen funkciót. Így fejlődött a tudás a C64 családnak köszönhetően. Komolyan, olyan dolgokat tanultunk meg így, amiket az első gép tervezője sem biztosan tudott. De legalábbis nem képzelt volna. (Mint a 30-40 sprite egy képen. :-)))

És volt, amikor a kis 1541 meghülyült. Még a kikapcsolás sem segített, fogalmam sincs, hogy miért. Csak a reset segített. Egyszer én csak azért mentem el a budai Skálába, mert ott kapható volt egy reset-dugasz. XD Egy 2x3-as DIN dugó, amilyet később a videómagnókhoz használtunk tucatszám, meg egy nyomókapcsoló a 2-es és 6-os lábakat összekötve. Ez volt a Nagy Titok! Atyám, milyen hülyeségek tudtak újat jelenteni nekünk akkor! Igaz persze az is, hogy még a drive memóriájának minden byte-járól is tudhattuk, hogy mi van benne, ráadásul az egész világon mindenhol az volt benne. Utoljára akkor volt áttekinthető és uralható számítógépe az emberiségnek. PC, Windows... Fekete dobozok. A 1541-es, az tiszta terep volt. Egy munkatársam csinált egy olyan másolásvédelmet, amely bizonyos szektorokat egy félsávval odébb formázott, ami aztán tényleg nem volt másolható. Csak azért volt lehetséges, mert lehetett az oprendszerében találni erre is felhasználható rutinokat. Nagy korszak volt, na, mindig ez a végső tanulság.

Nemrég a rádióban mondott valaki olyat, hogy a C64-es még programoztuk, ma viszont a PC-n örülünk, ha egy képet be tudunk szúrni a kommentünkbe egy blogon. És milyen jól fogta meg a dolgot.

eml 2010.06.26. 00:31:24

Volt később 1571 is, ha jól tudom? Ami jó volt több géphez is?

Nekem csak Datasettem volt sajnos.

Karnamantra 2010.06.26. 00:34:07

Nekünk kazettánk volt még valamikor '85-ben, aztán a Mariahilferen vettünk egy pontilyen floppy meghajtót... édes istenem, azok a régi szép idők... volt vagy 100 játékunk, 5 joysticket tönkretettünk, apu nem győzte újracinezni... :) Ma már nem játszom, ez már nekem magas. Inkább blogolok..

gólhaj · http://kroki.blog.hu/ 2010.06.26. 00:45:26

én meg aszittem, hogy vmi törökvárfoglalós játékról van szó.
egyébként spectrum rulez.

Dey · http://c64rulez.blog.hu 2010.06.26. 01:37:10

@Androsz: Az én "igazi" 1541-emnek is olyan "lefelé húzandó redőnyszerűség"-e volt :)
Későn vettem észre, hogy a képen látható, az valami mutáns. Most már így marad... :)
És igen, néhanapján még megsimogatom őket :)
Hihetetlen kreatív dolgok születtek akkoriban. Meglepődtem, én is anno, mikor a kezembe akadt a "Lakat alatt - védelmi módszerek a C64-esre" c. könyv.
(letölthető itt-> pcvilag.muskatli.hu/irodalom/cbooks/lakat/lakat.html )
Rengeteg szuper dolog van benne. Pl amiket írtál is :)

VÁÁÁÁÁÁ! Már tudom a "reset trükköt". :) Az én driveom is sokszor bekrepált. Aztán 1-2 hét és magához tért. A hajamat téptem közben, mert semmi nem segített.
Ha ezt 15 évvel előbb hallottam volna... Baxxxameeg! :)

@gólhaj: Töriből majdnem buktam. Erre az egy évszámra viszont emlékszem. Ki tudja miért maradt meg a fejemben :)

sourcerror 2010.06.26. 02:36:21

Nekem olyan volt, mint az alsó, és ráadásul C128-asom volt, és volt Simons Basic kazettám, hangdigitalizálóm, meg egerem is bibí!

karit 2010.06.26. 02:45:14

Aztán jöttek a buherák: kis panelen, szivárványszínű szalagkábellel... A SpeedDos korszak.

Megdobbent 2010.06.26. 03:02:54

Ahaha, sehol nem vagytok, en meg dolgoztam olyan 1541-essel, aminek az egesz mindenseget felnyitottad egy kozepen levo felfele mozgathato bakelit bigyoval. Mondanom sem kell, hogy olyan bovitohazas VC-20-al is volt dolgom, amiben 1k RAM akkora modul volt, mint most egy netbook :>

Es meg sorolhatnam a kora '80-as evek hoskorat :>

forzaitalia 2010.06.26. 07:08:58

jó az írás
én is kazettákkal kezdtem, fejállítás és egyebek, hogy a kölcsönkazik is betöltődjenek :-) aztán egyszercsak jött a floppy
arról ne is beszéljünk, hogy a C64-et biciklin hoztam be Ausztriából, nem volt kocsink, vonatra meg sajnáltam a pénzt, elvégre ott a bringa :-))

sese 2010.09.02. 00:29:54

Nagyon szép írás. A megszemélyesítéstől meg igazán könnyfakasztó.
Lassan mi is megyünk a szekrénybe :-)